Koroltó,

50 felett nem lehetsz tűzszító,

Az a néhány évtized lángot lohaszt.

Nincs hamuvá perzselt szív,

Mint egy vén tűzoltó autót,

haza egy pókhálós hangár vár csak.

Nem nézik ki belőled,

mekkora dolgokra lennél képes!

Ők még azt hiszik, te vagy véges,

Elmúlásod terhes, csúnya, félelmetes,

Mint tűzoltón a gázmaszk s lángálló gúnya.

Ha nyúlnál értük, hogy magaddal ragadd

mondván kijár neked bájból még egy adag,

Fékezz és emlékezz, kit láttál

a tükörben reggel? Akit már te sem ismersz,

Te voltál az egyszer.

Nyugodj, higgadj, ne játssz tűzzel,

Mint tömegben öngyújtó, tűnj el,

Olvadj bele a lemondók áradatába,

ne kapálózz az idő ellen, mindhiába,

Kapaszkodunk de mindenki árva.