Saját világom
Saját világom nem a te világod,
a te világod nem az én világom,
de ha világom ablaktalan lenne,
az ilyen világ világtalan, nemde?
Világod világom éltető fénye,
Ha szemed csillan, tetszik tündöklése,
Bánatom, zárt ablakod és a sarokba hulló könny.
kihűlt csillag, kopott remény, ahol kapu nyílhat, miért honolna halott űr?
Nevess felém, az örömöd az enyém és simogat belül minden apró figyelmesség, ahogy felém fordulsz...
Az új kezdet néha bizonytalan, rossz,
Elfogadnak,kiket barátoknak tartok?
Változik lényem és mást üzen a fényem,
érted majd jelét, mi zajlik bennem éppen?
Belőle meríts erőt!
Létünk bőséges forrás,
Világunk más, de ugyanaz az időmúlás,
Most lehetünk mi és nem te meg én,
Vágyam, hogy világomtól mérhetetlenül gazdagabb legyél.
kihűlt csillag, kopott remény, ahol kapu nyílhat, miért honolna halott űr?
Nevess felém, az örömöd az enyém és simogat belül minden apró figyelmesség, ahogy hozzám szólsz...
Ne rejtsd el azt, akivé lettél te magad,
A lehetőség mindig külső forrásból fakad
Amennyit befogadsz, átszűrsz, megmutatsz,
Attól lesz világod legmegragadhatatlanabb.
de ha világod ablaktalan lenne,
az ilyen világ világtalan, nemde?
Világod világom éltető fénye,
Ha szemed csillan, tetszik tündöklése,
Bánatom, zárt ablakod és a némán csobogó száraz szökőkút.
kihűlt csillag, kopott remény, ahol kapu nyílhat, miért honolna halott űr?
Nevess felém, az örömöd az enyém és simogat belül minden apró figyelmesség,
Világod világom éltető fénye,
Ha szemed csillan, tetszik tündöklése,
Bánatom, zárt ablakod és a falak visszhangozta kiáltás.
kihűlt csillag, kopott remény, ahol kapu nyílhat, miért honolna halott űr?
Nevess felém, az örömöd az enyém és simogat belül minden apró figyelmesség,
attól, hogy kérsz, még nem koldulsz.
