Kabátlopás
Van olyan szokás, úgy hívják, kabát lopás,
Szín, méret nem számít. „Mától az enyém!”
Mától az övé, a fene megette,
Ki tanusítja, illegálisan szerezte?
Ki hinné el, anyám vette és nem neki?
Biztos szemüveges és dagi.
Mondják otthon: „Fiam, már megint elhagytad!”
Anyád gürcölhet éjt nappallá téve, hát így becsülsz?!
Ki lehetett az a tetü, kinek kellett távolkeleti dzseki,
Vörös és szeplős! Egy biztos, k… nagy g…
Megverem majd, biztos a Novák,
Rajta gyanúsan ugyanaz az anorák,
Amit szülinapomra a Skálában vett anyám,
De nem azért, hogy ellopjad, de nem ám.
Hogy menjek így haza, te hülye paraszt!
„B”-és vagy mi, ne játszd az ártatlan mamlaszt!
Segítesz, Kocsis, a kisutcában elvesszük a táskáját
és szétszórjuk tancuccát, kabátomat megbosszuljuk.
Állj meg Novák, hová rohansz, el fogsz esni, így hehe!
Baszki, a kabátba hímezve Novák Feri neve.
Bocs Fecó, azt hittem... hasonlít a zippzár, a kapucni,
Nem mondj meg! Ugye nem fogsz fölnyomni?
