Gyilkos ösztön

Nyavajás könyve, 49.1 ének

Tébet akkor egy denevér suhintá arcon és ahogy elhessintette maga elől meglátta hogy van ég, sötét és félelemmel teli. Harapni próbálta, de éhes maradt, inni próbálta, de szomjas maradt. A lehetőségen kívül semmi sincs benne, gondolta. Megbökte Lábat, aki mellete bandukolt csendben, elmerülten. Láb szerint az érintés, amiben az imént része lehetett, a szépségszalon tulajdonos hölgy puha tenyerétől ered, azaz, Lillyé, ahogy éppen az arcpakolást igazította, hogy eltüntesse a nemlétező ragyákat és amúgy, minden ami körülvesz, tükör, melynek fókuszpontjában, önnön felülmúlhatatlanságunkban fürdőzünk. Magunknak tessünk, ez a minden, s ennek bejáratán ez világít: Lilly szépségszalon, arcpakolás ma kettő és négy között féláron.

Láb ebben nagyot tévedett. Téb ezt nem tudta. Végső soron igazuk volt.

Téb elmerengett mindazon amit hallott. Ő éppen saját szétszóratásán küszködött, még így egyben, nehezen eresztve szélnek akár egyetlen kacér pillantását, nehezen engedve át szőke hosszú haját a lenyugvó Nap szőttesévé. Téb világgá akart menni, akiért a legjobban rajongott, Láb elöl, mert egyéb bújóhelyet nem talált és mindig, mindenhol megtalálta a kétség és mint árnyék kísérte. De ezt lgysz ne adjátok tovább, néha úgy érezte, Láb személyében csalódott.

Láb beképzelt módon nagyra tartotta magát és ajkait is rúzsozta, élénk színekkel feledtetvén virágos mezők hervatag szépségét. Megismélhetőnek tartotta, megrendezettnek a váratlant, konzerválhatónak az univerzumot, amely, szempilla spirálja körül kering.

Történt egyszer, hogy így szóla Téb: "Hulljunk szét, most és hirtelen! Vessünk magunk egy nyavajás alantas szándékú hím karjába, mint egy dögkútba, amelynek feneke a mennybolt és"

"....butaság", szakította félbe Láb, Menjünk DISCO-ba, megcsillantani kozmetikumjaink pigment komponenseit UV fényben és fürödni sóvár vágyódásban, amely...

"ne is folytasd, Láb" könyörgött megindultan Téb, "tudod, hogy ez nekem mennyire fáj, és rémiszt, mint egy husss denevér szárny, amely rémálmaimban karmaival hajamba ragad, hát nem te vagy a legjobb barátnőm, elárulnál, amikor kétségek gyötörnek, amikor, amikor és azok után, hogy még a Lillyhez is elkísértelek?"

Oh, édes Tébem, téged soha, én Láb? Akinél másnak nincs is szebb járása és lába? Kinek arca és szava Te vagy, oh Téb! Hisz, engem ha ölelnek, téged soha meg nem kaphatnak! Külsőségem őriz örök titoknak, ahogy bontanak, fejtik le alsónemű pántjaim, úgy illansz szivárvány színévé és válsz ábrándok kikapcsolhatatlan színes tévéjévé.

Lilly befejezte az utolsó simításokat, fizettek és....

Téb és Láb tétován kilépett Lillytől, egyenesen felém indulva  és áttébláboltak lelkemen. Utánuk maradtam egyedül én s a gyilkos ösztön. Túl szépek voltak úgy együtt, igézőbbek annál, hogy elviseljem és azt kívántam, bárcsak egy denevér...husss, szóval, értitek, de lgysz ne adjátok ezt tovább, köszike!