Mindennapos küzdelem
magunknak maradni.
Legyünk,
amilyenek vagyunk.
7:10 után kapun surranva,
7:20-kor folyosón sorba,
Jön a Mama és a röpdoga.
Felél a félelem, felelünk ma.
Közben, szép lassan,
A padból elfogyunk,
erodálódik énünk:
Golyós malom mészkő lisztje.
Porként szállingózunk,
Mint az őskori hegyek, sziklák,
Semmi tekintélyünk immár,
Ollé! A győzelem megrendezett.
Dacolni napokkal?
Kikacagva méltóságunk.
Ízekre mállunk és helyünkbe
Trappol egy frissen elszánt.
Teljerőben, pimaszsággal.
Lüktető erű öntelt törtető,
Pont oly kevély, rátarti,
Mint egykoron bárki.
De pofán vágja majd Kronosz,
Nem azért mert gonosz,
hanem mert megérdemli.
Hiúsága üledék lesz, kréta korú réteg,
Amin lépked egy
skorpiók rendjébe tartozó,
Ultraszűrős látásfokozós,
"Add ide azt a Nemadomas"-t
Márkájú homokzáró cipős,
Mérgét nedvépítő laborokban
turbózó, kitinjébe "I csíplek Vera"
feliratot lézeresen véső,
Kimúllasztott emlősök bőréből
készült iskolatáskájában,
Döféstechnikából kapott elégtelennel,
Fizkém bukásra álló petrikes egyed.
