Volt, aki vécében öltözött át, volt, aki belehalt
Ildikóra hajtok, Ildikó, legyen ez az új projekt,
Lóversenyre sem járok se kocsmába, egye-fene.
De még köztünk az a fránya üveg és úgy bámulom
hogy fejem a süveg, azaz kalap ő meg, kérdi,
ki ez a borostás gyűrött alak, nem tudja én vagyok
az eklézsia beszállító fémnyomó, az egyháznak
nyomom a kelyheket ők meg a zsetont,
amiért Lóhere egyszer sem volt még befutó.
Pedig micsoda egy izmos állat, és nyurga,
Gyalázat, ahogy felmarkolta a nyereményt Gyurka,
a segéd, ki megtette azt az ócska gebét, no nézd
csak a seggét, ahogy hajol, hogy arréb tegye a
Katekézist, kéne nyomnom neki valami szépet,
csakazértis, rézből egy fagylaltos kelyhet, készletet,
de ahhoz, hogy ajándékba adjam, ráncba kell szednem
magam, megfésülni bozontos hajam, borotválkozni,
nyakkendőt kötni és váltani alsóneműt, inget,
hogy mondana így rám egyáltalán igent?
Na de hol, sehol egy kégli csak a műhely, ahol
röhögne a Gyurka, azt gyanítaná ismerkedek nővel,
és kimenne, hogy tegyen helyettem a Lóherére,
Tuti hogy nyerne a fenébe, amilyen mázlista a pasas.
Ááá mindegy, van ott hátul a WC, majd meló után holnap
oda besurranok és a hátsó ajtón a Bródy felé kiosonok.
Levedlem ott a mocskos melós ruhám és csokornyakkendőt kötök
úgy hatóra után, amikor már sötétedik és bezárják a műhelyt,
mert belehalnék a szégyenbe, ha észrevennék, mihelyst puccba
vágtam magam, röhögnének, “na mivan Gyuszi! Lenyalt
homlokodra illene egy puszi, nem jössz a lovira mi,
félsz attól hogy a Kaktusz lesz a nyerő és inkább a kétesélyes pincérnők,
míg pezsgő durran asztalunkon és a Rózsaszín Cicákba a félmeztelen
cicababák tollasfarka borzolgatja bajszunk, mert annyi a lé
a zsebünkben, hogy ollé” ismerem őket, mint a tenyerem,
a szót majd másra terelem, “nem megyek ma veletek, sok még a meló”
és rejtekem lesz az a klotyó ott hátul, oda rejtem mögé szutykos göncöm,
és felveszem, hitelbe az öltöny, de majd behozza az árát,
meg kell szereznem az Ildikó fedőnevű, csinosfarú arát.
