Nem mind papsajt ami fénylik
Dehogynem, ha eleget iszol,
a kellő mértéknél jóval többet.
A kerékpárról nem koordináltan leszállva
ismerheted meg a humuszos anyaföldet,
Mikor beledőlsz a papsajt mályva bokorba.
Szesz vagy szellem? Méltóság. Elegancia.
Mámornak nem kell józanságba kapaszkodnia.
A tiszta öntudat mintegy attasé, úgyis számonkéri
majd az agyon, ami tegnap még egy ittasé volt:
Miért nem látta át azt az ok okozat láncolatot,
Ami papsajtmályva bokorba torkoltatott?
Kikéri magának, de aztán bölcsen lejjebb ad,
One Scotch, one Bourbon one Beer, mire lemegy a Nap.
Bár előtt bicikli, kissé csálé már a villa,
És még a papsajt mályvabokor sincs kiirtva,
Oda determinál a delírium, ehhez minden adott.
Bokor és tudat alatt a képletek helyét
elfoglalják a képzetek, az ambíciót hallucináció
pótolja. A logikai műveleteteket pedig felesek:
kivonás nincs csak elvonás, szorzás helyett beporzás
Egy papsajtmályva bokorba, a méhek helyett.
Termést hoz ez az élet is. Ahogy a szorgoskodás.
A mályvabokor és májzsugorodás násza.
Holdfény a pizsamája a hortyogó alaknak, kinek
nyálába föld vegyül és az ízletes csemege...
Mind papsajt ami fénylik, nincs ellen propaganda,
Akkor is, ha a józan ész másnap megtagadja.
