Titokzokni
Csalafinta kicsiny trükk,
Zoknim hipp hopp nincs, eltűnt.
Kivillan topánkámból lábfejem,
“ A tied a legszebb kedvesem!”
Hallani szeretném, de ez titok,
Értem nyitnak ki ma butikok.
Választottamnak választok egyet,
Szórjon rám bókjaiból ezret.
Venné észre ikrám mily húsos, formás,
Csak siessünk, ne előzzön meg más!
Mert egyéb nőknek is jár a “Kiskegyed”
Még a végén, egy butaliba előnyt szerez.
Na, ez lesz az, mindegy milyen a színe!
Hisz tündöklik napon bőrőm felszíne
és mokasszinomban lapul e kis ruhadarab,
még az avatott szemek előtt is rejtve marad.
De, pszt, egy szót se, randimon ez titok!
Jajj, ha tudnátok olvasók, hogy izgulok!
Jön, már jön, ő az, a napszemüveges!
Milyen kigyúrt és remélem, figyelmes!
Mert a sport BMW-je is olyan ápolt!
Ahogy kiszáll, nem a földön járok!
Konditeremből jön és kezében az az ájfon,
Ahogy lekap és csókol szájon,
Az valami félelmetes és észrevesz…
Észreveszi azt a kis változást?
A praktikát, ami megért idő áldozást?
Mit érte hoztam, hisz ő az én választottam,
De mire figyel, valamit elrontottam,
Jajj, ujja azonnal hova nyulkál,
Mennyit készültem és ennyi dukál?
Azaz semmi!, semmi gesztus!
Ezért költöttem ennyit, jesszus!
És engedtem többet láttatni?
Többé nem fogom magam ővele áltatni.
