Dühöng, őrjöng, süvöltve áraszt,
Vad tombolás, nem ismer gátat,
Fát tép, kicsavar tövestül,
Elragad minket mindenestül.
Együtt kavarog milliomos, csóró, migráns,
Egymásba kapaszkodnak a kasztok,
S a net, a vévévépont, hiába keresed,
nincs kapcsolat, erősebb a természet.
Az autók tetejükön át bukfenceznek,
sérül a lakk a zománc, itt repül egy sztár,
Ott kavarog egy celeb, egy gitárba kapaszkodva,
Amott egy egész háztömb téglák és arcok,
S közéjük vegyülve a közgyűlési határozatok,
S a Nemzeti Dohányboltok elázott aljzó szerei,
ellenzékiek tízezerei a kavargó fellegek közt.
Eszmék, letépett levelek, egy tévébemondó,
utolsó mondatával torkán akadva tátog s bemondaná,
a kavargó fellegekben matat mikrofon után,
de csak egy láb kerül keze ügyébe, s egy ordítás,
hagyjál már. Micsoda vihar!
Ostorként csattog a kábeltévé vezetéke,
Éles kőként vág fejbe egy iPOD,
Hatalamas ménkü csap bele a napirendbe,
S eurózápor hull egy svájci bank felborított fiókjából.
Végigsöpör ez a vad ciklon, ez tényleg liberális,
Nem fogad el határokat s azt ordítja ő szabad,
Ugyanúgy kifoszt ágrólszakadtat és bankokat,
és minden zászlót ronggyá szaggat.
Egy egész supermarket röpül, egy bugyicsomag
felakad egy kertiszerszám hegyén,
kutyatápok és mirelitáru zacskaja zizeg a szélben,
s a pénztárgépek után nyúl egy pénzügyi ellenőr,
és vajon hová, merre tart ez a vad vihar?
Gazdája után csahol egy hízott pincsi,
Nyíilként repül egy rúd szalámi,
S felfújva kipukkan egy gumi,
mentolos és epres lesz tőle az eső,
Kiszóródnak a pirulák és az aprók,
és az utasok a Boeingből,
kisöprödnek a képviselők a parlamentből.
Ritka jelenség a Saharában az eső.
Ekkorát nem láttak még errefelé.
S a viharral nemcsak jég érkezett,
nesze nektek, bennszülöttek.