Egyszer az életben
Ki Rioban lakik, a napsütést,
Mint a banánt unja,
Az óceán zúgása miatt
Az ablakot jól becsukja,
Ki Rioban lakik, azt zavarja
a karnevál, utálja, mert
szambázás közben csípődött
be egy deréktáji ideg.
Csak egyszer az életben,
Elmehetne innen,
Hol nem kell szalma kalap,
nem tűz derékszögben Nap!
Oda, ahol nincs tengerpart,
S nincs karneváli forgatag,
És az eső sem esik
Minden áldott Nap!
Hol nem lát ennyi
mosolygó idióta arcot,
Hol mogorva mindenki,
S hol nincs ennyi szín, pompa!
Oh, ha egyszer eljuthatna oda,
hol egyszínű minden, szürke, sivár
ahol nem csörög annyi rumba tök,
hol nincsenek egzotikus nők.
Gyűjt, hogy egyszer felüljön a gépre,
Egyszer az életben eljusson Vecsésre,
S onnan Budapestre hajtson,
Hol tilos strandolni a Duna parton.
764. Egyszer az életben
2015.03.14. 12:22 | ynakras | 1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://ynakras.blog.hu/api/trackback/id/tr297268047
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csigakoma 2015.03.27. 15:52:29
Nagyon tetszik, szinte látom magam előtt azt a szegény embert, akinek tele a bugyra a riói karneválból, és a tenger kékjéből.