Egyszer az életben

Ki Rioban lakik, a napsütést,
Mint a banánt unja,
Az óceán zúgása miatt
Az ablakot jól becsukja,

Ki Rioban lakik, azt zavarja
a karnevál, utálja, mert
szambázás közben csípődött
be egy deréktáji ideg.

Csak egyszer az életben,
Elmehetne innen,
Hol nem kell szalma kalap,
 nem tűz derékszögben Nap!

Oda, ahol nincs tengerpart,
S nincs karneváli forgatag,
És az eső sem esik
Minden áldott Nap!

Hol nem lát ennyi
mosolygó idióta arcot,
Hol mogorva mindenki,
S hol nincs ennyi szín, pompa!

Oh, ha egyszer eljuthatna oda,
hol egyszínű minden, szürke, sivár
ahol nem csörög annyi rumba tök,
hol nincsenek egzotikus nők.

Gyűjt, hogy egyszer felüljön a gépre,
Egyszer az életben eljusson Vecsésre,
S onnan Budapestre hajtson,
Hol tilos strandolni a Duna parton.