A szemernyi mégsem semennyi,
a nyomokban mégsem romokban,
ha a maradék martaléka maradt,
egyetlen szem remény mag elég,
hogy újraültesd magad
Néha az újra kezdés vezeklés,
néha a teher lever,
néha ahontalanság az egyetlen társ,
de addig élsz, míg választ vársz.
Néha egy „miért?” bármit megér,
néha a „hol vagy,” a vagyon,
amíg mersz a ninccsel farkaszemet nézni,
igazán nincs mitől félni.
S az eltévedés találás lesz,
a kiáltás nem hal el,
hanem megértést lel,
és egy meleg szívben
terem számodra hely.
