Tárgyalni indult, közben a halál

úgy gondolta, ma rátalál.

Megállt a szív, s az autó koccant,

feje lilult, meg se moccant.

Ilyenkor jön anyázás,

betétlap, néhány pofon váltás,

De most egy mentős ugrott ki,

Civilben, kívül szolgálaton.

Letépte ingét, s újra élesztette,

Majd jött a százezer volt,

Mars vissza az életbe,

S mikor felébredt így szólt:

Hol a pénz, meg a táska?

Igen, az oxigén nélküli állapot:

Figyelmeztettek, ez az ára:

hibbant lesz, ha levegőt nem kapott.

Aha, értem a táska,

Hebegtem, fölé hajolva,

De mondd, milyen a Menny,

S milyen az élet újra bootolva?

Miért, meghaltam tán?

Meg, drága apám.

Akkor nem vettem észre,

De a táskám, s benne a pénzem?

Később kiderült, hogy mégsem

Zakkant meg, de tényleg

nem tűnt fel neki, hogy annyi,

meg egy bambi.

Felépült hamar

a bypass műtét után,

Van úgy, hogy nem ér rá épp meghalni,

Mert még el kell intézzen ezt azt  Budán.

És már vagy egy hete,

Hogy szívébe lábér lüktet,

Még látszik a műtét hege,

Pakolni hív minket.

Egy massziv kolóniál,

Szép kis bútordarab,

Apám aláfeszül serényen,

Hátán Staff a felirat.

Nyolc órás műtét a bypass,

De hát úgyse lehet lebeszélni,

Hogy fáj a hátam, vicces panasz.

Alig bírom megemelni,

De nem féltem, nem ér rá,

pont most meghalni,

Mikor még nem találta meg

helyét az összes holmi.

Más aszonta volna: kampec,

De az ő hátán Staff a felirat,

Ha kopogtat a halál,

Nem érek rá, van még egy kis feladat.