Tárgyalni indult, közben a halál
úgy gondolta, ma rátalál.
Megállt a szív, s az autó koccant,
feje lilult, meg se moccant.
Ilyenkor jön anyázás,
betétlap, néhány pofon váltás,
De most egy mentős ugrott ki,
Civilben, kívül szolgálaton.
Letépte ingét, s újra élesztette,
Majd jött a százezer volt,
Mars vissza az életbe,
S mikor felébredt így szólt:
Hol a pénz, meg a táska?
Igen, az oxigén nélküli állapot:
Figyelmeztettek, ez az ára:
hibbant lesz, ha levegőt nem kapott.
Aha, értem a táska,
Hebegtem, fölé hajolva,
De mondd, milyen a Menny,
S milyen az élet újra bootolva?
Miért, meghaltam tán?
Meg, drága apám.
Akkor nem vettem észre,
De a táskám, s benne a pénzem?
Később kiderült, hogy mégsem
Zakkant meg, de tényleg
nem tűnt fel neki, hogy annyi,
meg egy bambi.
Felépült hamar
a bypass műtét után,
Van úgy, hogy nem ér rá épp meghalni,
Mert még el kell intézzen ezt azt Budán.
És már vagy egy hete,
Hogy szívébe lábér lüktet,
Még látszik a műtét hege,
Pakolni hív minket.
Egy massziv kolóniál,
Szép kis bútordarab,
Apám aláfeszül serényen,
Hátán Staff a felirat.
Nyolc órás műtét a bypass,
De hát úgyse lehet lebeszélni,
Hogy fáj a hátam, vicces panasz.
Alig bírom megemelni,
De nem féltem, nem ér rá,
pont most meghalni,
Mikor még nem találta meg
helyét az összes holmi.
Más aszonta volna: kampec,
De az ő hátán Staff a felirat,
Ha kopogtat a halál,
Nem érek rá, van még egy kis feladat.