Felelősök kora

Kormány érdes marokban,

Ügyelő szem a taton,

Fülkagyló az árbóckosárban,

Gondolat a horizonton,

A lélek csügged kötélzeten.

Szolgálatban tajtékzó vizeken,

Izzó katlan egyenlítőn,

Lakatlan, jeltelen helyeken,

Jéghegyek közt, gémberedetten,

Befagyva fent északnyugaton,

A gondolat megpihen otthon.

Új szín, új porond

Játszik két poronty,

Felesége guggol köztük,

S mosolyogni próbál,

Közben arra gondol,

Apjuk vajon hol jár?

Érintés helyett levelek,

Levelek helyett néha

Hosszú szünetek,

Sűrű csend, homály,

Tapinthatatlan, távol.

Imbolygó, függőágy

Fáradtan csüng a vágy

Cuppan a palack száj

Rigor mortis,

Igen, most is, muszáj.

Örömtelen verem,

Nélküled az életem.

Nélküled nem megy.

Botladozva cipelem

A nehéz terhet,

Nélküled nem megy,

nem bírom tovább,

cipelem a terhet

Bazi nagyot, jókorát,

Itt belül vonszolom a

A felelősök terhes korát.