Volt nők albuma

 https://soundcloud.com/user-742712159/volt-nok-albuma

Ahogy lapozgatom napjaimat,

A feledés homályán át

Édes parfüm illat, s parkok ölén

Megbúvó rozoga kerti pad

Hívogat, és nem hagyom

Hogy lonc nője be arcotokat,

Drága barátnőim.

Fülbevalók, puhacimpás percek,

Hozzám simuló bolyhos textíliák,

Kandeláber fény rúzsozta ajkak,

Ölelkezve átvirrasztott éji kapualjak,

Ringó csipők, lüktető ritmusok,

Esti budai séták, kéz a kézben,

Egymásba gabalyodott keserédes éden.

Ma is féltve ölelem magamhoz mindazt,

Mit belőletek kóstolhattam meg,

Ajkatok ízét sejtjeimbe lepréseltem.

Albumomból, ha néhány lap ki is szakadt

Most visszaragasztja a csituló harag:

És én újra írnám, amit elvétettem,

Lehetetlen, de mégis, simítanám a ráncokat…

Miért, hogy egyetlen napot sem téphettek ki értem az

Albumokból, amiket már nem lapozhatok?

És már nem léphetünk át az illúziók mozivásznán,

Bérelt zsöllyéink mélyéből, a vágy tört szárnyán,

Lopott gyümölcseinkbe harapni újra önfeledt….?

Nem lehet… s ébredek, mint földre huppant Tarzan.

Igen, néha a mienk a csúf mellékszerep…

 Mert megírva soha nem az van,

Amit hiú ábrándunk eljátszatni szeret:

Hej, nem könnyű rög a belenyugvás!

Mint ahogy,

Nem lehet radírozni a  lapról a tintát,

Újraéleszteni a hamuvá elparázslott mirrhát,

Nem lehet visszafelé írni az életet…

Drága baratnőim, helyettem

Az ég legyen veletek.