Volt nők albuma
https://soundcloud.com/user-742712159/volt-nok-albuma
Ahogy lapozgatom napjaimat,
A feledés homályán át
Édes parfüm illat, s parkok ölén
Megbúvó rozoga kerti pad
Hívogat, és nem hagyom
Hogy lonc nője be arcotokat,
Drága barátnőim.
Fülbevalók, puhacimpás percek,
Hozzám simuló bolyhos textíliák,
Kandeláber fény rúzsozta ajkak,
Ölelkezve átvirrasztott éji kapualjak,
Ringó csipők, lüktető ritmusok,
Esti budai séták, kéz a kézben,
Egymásba gabalyodott keserédes éden.
Ma is féltve ölelem magamhoz mindazt,
Mit belőletek kóstolhattam meg,
Ajkatok ízét sejtjeimbe lepréseltem.
Albumomból, ha néhány lap ki is szakadt
Most visszaragasztja a csituló harag:
És én újra írnám, amit elvétettem,
Lehetetlen, de mégis, simítanám a ráncokat…
Miért, hogy egyetlen napot sem téphettek ki értem az
Albumokból, amiket már nem lapozhatok?
És már nem léphetünk át az illúziók mozivásznán,
Bérelt zsöllyéink mélyéből, a vágy tört szárnyán,
Lopott gyümölcseinkbe harapni újra önfeledt….?
Nem lehet… s ébredek, mint földre huppant Tarzan.
Igen, néha a mienk a csúf mellékszerep…
Mert megírva soha nem az van,
Amit hiú ábrándunk eljátszatni szeret:
Hej, nem könnyű rög a belenyugvás!
Mint ahogy,
Nem lehet radírozni a lapról a tintát,
Újraéleszteni a hamuvá elparázslott mirrhát,
Nem lehet visszafelé írni az életet…
Drága baratnőim, helyettem
Az ég legyen veletek.