Székesfehérvár vége
75km hátam mögött,
Kék Favorit, utolsó csehszlovák modell
Bőrnyergén egy dobozos Steffl
És a táblán, Székesfehérvár vége
Minek fotózom mindezt?
Háttérben a bozótban zizegő transzformátor házzal,
Kanyargó úttal, mely Fehérvár blokkházai közül
szabadulva az ismeretlent rejtve süpped
Sárvidék nyártól bódult mezőségébe?
Fehérvár! Gimik! Padok! Panel ablakok! és egy szál...
Vége. Semmi közöm hozzá,
Pusztán annyi, épp itt álltam meg,
Emlékek elől menekülve hasztalan,
Tekertem egyszerre ennyit, esztelen.
Meg kellett itt pihennem,
Mert a táblán áthúzva a városnév, egy álom,
melynek kergetése illuzórikus és
vastag pirossal áthúzandó tabu,
Távolság szakítson annak emlékétől, aki itt él,
Mégis, erre járok, s emléke kísér, mint útszéli árok.
Mert akármerre nézek, széttört darabjaiból
újra kirakott mozaikkép lett az egész világ,
sajátos önkínzó puzzle, míg ő magasról púz le,
Tesz rám, de nem is, túlzok, eszébe sem jutok.
Irtottam gondolatát ahogy megengedett és ami
nem tanácsolt gyógymód, mérges permet:
versírás, munkaterápia, néha emelgettem korsót,
némi töménnyel akcelerálva a feledést,
de kitörölhetetlen a belémexponált dagerrotipia,
lincs lehet egy tincs, mosolya horzsoló béklyó.
Székesfehérvár vége, nem állok be a képbe,
Minden ócska kellékem figyelemfelkeltő díszlet,
Nem zavar, hogy helyemen nincs csak levegő?
Gyötrődj csak, küldöm MMS, kellemes?
Hát ez megint mire volt jó?
Vár az út, a semmibe veszés, az elenyészés,
az ábrándok üldözése helyett!
Elvégre, Székesfehérvárnak is vége,
Nyeregbe pattanásnak adott a lehetősége,
Irány a bárhol, a száműzötteknek bérelt páholy!
Hát nem vagány, önszántunkból így kikopni?
Egyet pökni, tenni egy nagyot az egészre,
Át vagy húzva, honey, ó te mocskos gané,
Városod veled enyész hátam mögött semmivé.
És egy marha lefotózta mindezt,
Ím az eloperettesedett “ first time I met the blues”.
Lencsevégre kapta a maga helyét spontán,
hogy “mennyire de mennyire!” érezze az a boszorkány.
De azért azt is lássa, pirossal kihúzva nemcsak szája.
Feléje jártam és bárhogy is fáj fáj...bye bye!
