Az érdi emelkedőn

Hosszú útra indultak, Loreto az irány,

Két ateista, két istenfélő

Turista a jász, a budai, hívő a székely s a cigány.

Mi vonzotta őket? A távolság, Isten, vagy nő,

Hitték van közös cél, összeegyeztethető,

Míg nem állta útjuk az érdi emelkedő.

A jász praktikus, kis áttátelen pörög a lába,

A budai eszelős, nincs emelkedő, hol leállna,

Székely s cigány hol a francba maradt hátra?

Miért ért a hágóra előbb a két ateista?

Hisz nincs is hitük, mi erőt adhatna?

S miért maradt hátra a két vallásos?

Hitük miért nem repítette fől őket a csúcsra?

Talán  mindenre Ő sem képes?

A cigány táskáját mi minden húzta, rémes!

Volt abban fapapucs, három váltás ruha,

Ó és újszövetség, plusz úti könyvtár,

Pipatórium, tányérkészlet, porcelán leveses tál.

Vaskos feszület, lehet vagy egy kiló,

S minden más, ami bicikli túrára

nem igazán való: például vasaló.

Székelyünknek  bringája a Fecske ócska,

Azért a hegynek átlelkesült arccal tolta,

Mintha Loreto a következő falu volna.

Ez még csak a kezdet, hé emberek,

Előttünk az Alpok, ott mi lesz veletek?

Kipurcantok, ez még csak az érdi emelkedő!

Testvéreim!, így a cigány, mi keresztények,

nem kínlódni jöttünk, van ki meghalt értem s érted,

Mi nem tekerni jöttünk, ha már kérded.

Hisz szenvedett helyettünk a mi Urunk!

Na, felértünk, hálát adunk, erre iszunk,

Lejtmenet vár, nincs miért aggódnunk.

Hohó, nem az úgy, szól a tursita, a jász,

Tekerni s szenvedni fogtok kilométerken át,

Példamutatásotok megtérít  két turistát!

Súlyosak bűneitek, de méginkább  a Favorit bringa,

Lekerült a fapapucs, a könyvtár egy bokorba,

Procelán evőkészlet a vasalóval együtt búcsút intett.

Így zárult a vita az érdi emelkedőn,

Két túrista és két zarándok gurult, s lőn,

Legyőzték az Alpokat, istennel vagy nélküle?