Rőt fények szövik át a parkot,
Nyárnak ősz ad mattot,
Zizzenek fáradt bokrétafa lombok,
Ködös derengés ténfereg.
Fakóra szítt teniszpályára
Piszkosgalamb szín gömbsátor borul,
Széttaposott fűszálak közt
szétrugdalt salak, mocskosak a falak.
pincsi húgyra eső szemerkél,
galamb ürülékre tapos egy részeg alak,
gazdátlanság, csatorna szag,
Már negyvenhét év óta errefelé visz utam.
Nem tudlak megszeretni, de gyűlölni se,
Nem hegednek a sebek, mit játszótereiden
szereztem, Városmajor, te gondozatlan,
sétányaidon mindenki száműzött.
Barátnőtlen bolyongásaim csúf ösvényei
kitaposott gyepeden még ma is üldöznek,
Betontemplom papszagú miséinek fekete
gyásza borít és futnék messze, de hova?
Csecsemőként itt toltak,
Ma sörhassal errefelé ballagok,
Nem borotválkozva, de téged is a gaz ver,
letagadhatatlanul összetartozunk.