Rőt fények szövik át a parkot,

Nyárnak ősz ad mattot,

Zizzenek  fáradt bokrétafa lombok,

Ködös derengés ténfereg.

Fakóra szítt teniszpályára

Piszkosgalamb szín gömbsátor borul,

Széttaposott fűszálak közt

szétrugdalt salak, mocskosak a falak.

pincsi húgyra eső szemerkél,

galamb ürülékre tapos egy részeg alak,

gazdátlanság, csatorna szag,

Már negyvenhét év óta errefelé visz utam.

Nem tudlak megszeretni, de gyűlölni se,

Nem hegednek a sebek, mit játszótereiden

szereztem, Városmajor, te gondozatlan,

sétányaidon mindenki száműzött.

Barátnőtlen bolyongásaim csúf ösvényei

kitaposott gyepeden még ma is üldöznek,

Betontemplom papszagú miséinek fekete

gyásza borít és futnék messze, de hova?

Csecsemőként itt toltak,
Ma sörhassal errefelé ballagok,

Nem borotválkozva, de téged is a gaz ver,

letagadhatatlanul összetartozunk.