Kivonatolva

“Az az öt ágytál”

Bámult ki az ablakon elgondolkodva és mintha szorosabban fonódtak volna ujjai a bőrtáska füleire.

“Miért kellett megvennem az orosztol számla nélkül, ki kért meg engem erre?” Órájára pislantott, fél hét lesz öt perc múlva, ilyenkor már el szokták hagyni a volt lángosost a hetvenes mellett, de ma cammog a sárga csuklós.

“Miért nem lettem buszsofőr” gondolja magában, “vagy vegyész vagy mindegy, hogy micsoda, csak ne kelljen most bemennem, útálom az egészet”.

A busz ismét lassított, pajtadülői leágazásnál felszállt valaki, jegyet vett és a sofőr számlát adott. Számlát, igen amit az orosz nem adott, az ágytálakért. Amit nem is magának vett, hanem az intézetnek. Senki sem kérte erre, nem tudta miért, meglátta az orosznál az öt kacsát és annyira valószínűtlennek tűnt a szerszámok, vasidomok, karabínerek között és annyira régóta megrendelték már az intézetben és mégsem jött meg, hogy megvette. Saját pénzén az államnak.

Bagi leágazás, eszmélt, órájára nézett, fél hét múlt öt perce, nem fog odaérni hétre. Szinte levetette magát a buszról és a bevezető úton sietős léptekkel tartott az intézet felé.

“Jó reggelt Klárika” köszönt a Kisszialsról bejáró portásnőnek, “Ugye itt vannak már?”

Klárika reggeli kávéjából felpislantva és lerázva magáról a parizeles zsömle morzsáit, az iroda felé intett: “megjöttek, avval az Audival, hárman vannak, ott az irodában kávéznak éppen.”

Összeszorult a torka és ujjai között a sárga bőrtáska füle. Megigazította zakóját és benyitott az irodába.

“ Á, jó reggelt,Bacskó Úr, már nagyon vártuk Önt” Had mutatkozzam be, Kavarovics Ödön a KAVESZ-tól és had mutassam be kollégáimat, Poliz Irén és Kvatter Aranka könyvelők a POMISZ-tól.”

“Üdvözlöm Önöket, Bacskó Ákos, Intézet Vezető, elnézést a késésért. Javaslom kezdjünk a szék leltárral és a köpeny számlálással, elővehetem a beszerzési bizonylatolás lefűzött példányait?” próbálkozott be Bacskó.

“Nem, ne fáradjon, csak nem gondolja, hogy ilyen jónevű intézetben felmerülne a gyanú, hogy az állami pénzek elköltése a főkönyvi szabályok áthágásával történne? Nem, mi tudjuk, ez teljesen kizárt. Mit gondol Irénke, mely tételekkel folytassuk, rutinszerűen nézzük át a számla kivonatolást?”

“Biztos vagyok benne, hogy mindent rendben találunk. Helyette, hogy minél előbb túlessünk a kényszerű formalitásokon, javaslom a szúrópróba szerű ellenőrzést, valamilyen kisértékű tárgyi eszközön, mondjuk az ágytálakon”

“Remek ötlet, biztos vagyok benne, hogy ezen az apró kellemetlenségen hamar túlesünk és lezárhatjuk a vizitet egy kedvező jegyzőkönyvvel. Induljunk hát”

Bacskó Ákos fejéből a lábába szállt a vér, majd vissza. Az intézetnek tizenhét ágytála volt a leltárban, de ötöt illegálisan használtak, azt az ötöt, amit az orosztól vett, számla nélkül s nem lett iktatva, kivonatolva. Ha kiderül, hogy számla nélkül, s nincs eredet, beszezési tender sem volt kiírva, az főkönyvi hiba, ez magával von egy teljes APTA vizitet és abból ügy lesz. Országos, korrupciós botrány.

A folyosón az auditoroktól bíbelődést színlelve hátramaradt és előkapta a mobilját. Klárikát hívta, “Klárika azonnal szóljon Marikának, hogy a hatosba reggelit az új ágytálakba, érti?” Ekkor a bizottság már a négyes körletbe nyitott és szakértő szemmel számlált: kilenc és tíz, majd az ötös szoba következett, mikor már tizenhétnél tartottak, s végül a hatos.

Benyitottak... és a sokat tapasztalt auditorok is elámultak. A lakók ugyanis kis meglepetést készítettek nekik. “Ugye még nem reggeliztek?” kérdezte az egyik lakó. “üljenek le és fogyasszák szeretettel ezt a kis meglepetést” invitálta őket asztalhoz szívélyes hangon Marika.

Az auditorok az ingyen zaba lehetőségétől megigézve leültek és a lakmározás közepette számolni is elfeledtek. Az is igaz, hogy nem nagyon volt mit, ugyanis ebben a szobában sehol egy ágytál...Bacskó is közéjük ült és kínálta őket, s ekkor kezdte érezni igazán, milyen izzadt is a hónalja. Miután az auditorok jól laktak s az utolsó csepp kávét is kitták a méretes műanyag csészékből, visszafáradtak az irodába és jegyzőkönyvük gyors kivonatát ünnepélyes ábrázattal átnyújtották Bacskónak. “Íme Bacskó úr, jelentésünk kivonatolva”. Bacskó füleinek jólesően buffant az Audi ajtaja, mikor elhúztak végre. Lefűzte a példányt és hátradőlt, nyakkendőjét meglazítva. Az oroszra gondolt és az öt ágytálra és aztán, azokra, akikre az ágytál vásárlásakor gondolt. S akiktől nem várt ezért viszonzást, de mégis, megajándékozták őt evvel a nagyszerű jelenettel. Először elmosolyodott, majd nevetett, végül hangosan felkacagott és az egész intézetet rázta Bacskó önfeledt kacagása.

Másnap a hatos szoba lakóinak egy kis ajándékot vett az orosznál, mondanom sem kell, ismét számla nélkül.