Köztünk a helyed

Ki nem járta a petriket,
S nem rugdalt udvaron
fémhamutálcát soha,
Ki tenyérrel nem tollasozott,
S tört bruszliként laborbútort, jeget,
Talán normális fejlődésű egyed.

Ki nem sorolt be a Thököly út
forgalmába a villamos után futva,
Kinél BTK angolórán a haját nem túrta,
Lemondóan, hogy inkább a GYES,
Kit Gyenéné bukással nem fenyegett,
Talán normális fejődésű egyed.

Ki nem lengette be libegőt, hátha leszakad,
Kinek nem szúrta ki Weglarz a labdáját,
Ki nem hokizott partfissal a jégen,
Ki nem fejezte be a támadást,
Annak ellenére, hogy becsengettek,
Talán normális fejlődésű elegy.

Ki nem nemnormális Sas,
Ki nem Infantilis Oláh,
Ki nem nagyon hülye Ménesi,
Ki nem lusta Borbély,
S ki nem menthetetlen Becseics,
Talán normális fejlődésű elegy.

Talán normális, de mire megy vele?
Mit ér, ha e nagy nagy hülyeségből
örökre kimaradt? Lehet, helyette csajozott,
vagy valamit papírforma szerint csinált,
De nem falrafutott, vagy padot cincált,
S oxálsavra büfében tejet nem ivott.

Ki nem volt többször bukottak ellen egyszer bukott,
S ki nem bönyézett kék köpenyben fehér köpenyes ellen,
Nem ordította öltözőben, hogy Föl vörösök proletárok,
Miközben iskoláján ült kommunista átok,
Ki nem pukkongatott nejlont, meddig bírja még a Halfejű,
S nem kápráztatott Ólomcicit,  hogy tudja mi az efszeres,
Szegényke, normális fejlődésű elegy.

Mint evangélium végén, megjegyzem, sok minden kimaradt,
S követönk az évek hosszú során, talán-talán akadt,
Ők a tiszteletbeli petrikesek, s jöjjenek végre nevek:
Vidovics, a Sándor, a létra magas, különc vándor,
Károly, a csajozós, a Huszár, ki ha velünk akkor petrikbe jár...
így sóhajt néha, s ki van még?
Hmm, nem egyszerű bejutni a petrikbe.