Csak bízni kell és szeretni kell
Bízni kell, ennyi, ilyen egyszerű,
Mint sakkban, beszorítani a királyt,
Nincs ennél átláthatóbb véglet,
Mikor msáhova már nem léphet,
Minden parti szabály szerint kell,
hogy érjen megérdemelt véget.
Bízni kell, nem csal a másik,
Egy ellenfélnél nincs becsesebb,
ha ki mer állni, ha veled játszik,
Mert nincs elválaszthatatlanabb pár,
mint győztes és legyőzött,
S ki elfut, legyen örök mellőzött.
Egyedül, csak magunkat sajnálni lehet,
Vereség, ha nincs gáláns ellenség,
Aki ugyanabban bízik, hogy van fair play,
Minden áron győzni, mit sem ér,
A megsemmísítés gyarló, önös cél,
Hulló levelű, keserű ízű babér.
Küzdőfélben bízni kell, ilyen egyszerű?
De ki ne érezte volna, a győzelem mennyire fáj,
kiüresít és ha a vesztes nincs ott veled,
ha nem ünnepel, ha nem gratulál,
ha nem bírja elviselni, ha gyűlöl, nem szeret,
Tönkreteszi a diadalt s győzelmedet.
