Ez történik a világban valójában
Befalazva a város lüktetésébe,
A kilátástalanság tűzfalait bámulva,
Egyre nagyobbra tágul a meggyőződés
Én vagyok a világ közepe.
Origo minden magas szintű létezés
nincs középút élet és élettelen között,
Lehet, hogy mászik, vagy felegyenesedve jár,
Élve létez puhatestű, ember, rigó, bogár.
Embrióként is az vezérli: az élet kincseskamrájába
egy kicsit betérni, lakmározni az időből,
hadat üzenni az elmúlásnak, nem beletörődni
a kristály létbe, inkább egy kicsit őrlődni, hogy mivégre
ez az örületes zajlás? Mi is történik valójában
ebben a világnak nevezett lejátszódásban?
Hol minden egyes lélegző főszereplő és
nem kevesebbet akar, mint túlélni.
