Sárga paradicsom

Honolulu, az illatok szigete,

Acapulco, a kék feleledés,

Kanarian, mézédes álmok,

-hjaj, mindenhol voltam már, unom mind,

Cote de Azur, orgiák a fügefák tövében

Rio, forró tropusok, hideg koktélokkal,

Hungary, körhugyozás, szabadon...

• Hm, Kate, kedvesem, figyelsz, ez érdekes, Mit szólsz ehhez? Körhugyozás Hungaryban...

• Bill, my daling, tudod, hogy fullig elegem van az izzasztó klímából, abból az idegesítő kabócás mediterráneumból, utálom a sok különleges ételt, amivel tömnek, unom a habokat, a kiwis masszázst is.

• De itt nem kell innod, enned, érted, itt nem maszíroznak, hanem csak kiadhatod magadból, elengeded, atermészet lágy ölén, érted, szabadon! Emlékszel még egyáltalán, mikor végezted dolgod a szabad ég alatt utoljára? Itt LA.-ban minden csupa beton, ha meg megállnánk Hollywood felé egy bozótnál azonnal lecsapna ránk a yard. Néhény ezer dolcsi, a helyszínen,annyiért meg elvinnének Hungaryba is, ahol aztán már nem szólnának ránk.

• Hát jó legyen, úgyis most leszel negyvenöt, tudod mit, szívem, befizetlek egy ilyen hólyag túrára... Tudom, régi vágyad ez, és tudom csak miattam lakunk itt a negyvenötödik emeleten, pedig benned negyed olasz farmer vér csörgezedez. Ismerlek már, mennyire utálod a kiépítettséget, a szagosított toaletteket, amik előtt kilométeres sorok állnak és egy dollárt is elkérnek.

• Oh, kate, gyere, had öleljelek meg, tudod, te is eljöhetnél, de hát nőknek... ez túl macerás, de hát te ezt jobban tudod. Gyere, bontok egy sört, csak előbb, üsd be a kódot és utald át lóvét...Yellow dreams in Hungary kft...

• OK, be vagy csekkolva, holnap tízkor indul a géped, Bill, egyetlenem itt az utolsó városi söröd!

• Te vagy a legdrágább angyal a világon, Kate, csak rád fogok gondolni, mikor ürül, hát, egészségedre, igyunk, hogy legyen.... utunk, úticélunk, irány Hunagry, a csalit.

A Turul társaság sárga színűre festett charter járatára meghökkentően sokan vártak másnap a G. Washington reptér kettes számú termináljánál. Minta minden utas egy kicsit türelmetlenül toporgott volna már egy ideje, de a gép ajtaja hamar kinyílt és a matyó népviseletbe öltözött menyecskék, fejükön piszzoárokkal, széles mozdulattal hajítottak négy égtáj felé a toalett papír tekercseket, mint a nyugati, urbanizált civilizáció ezen megvetett szükségleti cikkét, majd a csészék is nagyot durrantak ezer szilánkot szórva a betonon. Ugyan minek mindez a felesleges kellék? Önöknek, merészeknek, kiválasztottaknak már nem lesz szüksége ezekre!Várja Önöket a szabadság! Hawai, Florida, Frsico, szép szép, de mit érnek a kalandok, az ízek, a szép nők, ha utána fertőtlenített wc csészék vízzárja fölé hajolva bámulhatjuk tartósítószerektől püffedt vonásaink, wécésnénik tolakodó tekintetének kereszttüzében?

Billnek, mi tagadás már egyre jobban kellett. A tegnapi sör, a literes borsodi, amit a gépen szolgáltak fel, a csalitosokról felvillanó video bejátszások, mind mind mintha a vizelési ingert fokozták volna benne. Néhány óra múlva, ami egy örökkévalósgnak tűnt, a gép a Bábony- Komárom puszta határában landolt. A gép ablakából kitekintve ígéretsnek tűntek a szántót határoló bodzabokrok, ám, a szolgáltatások magas színvonalához illően, a gépből kiszálva egy prospektust nyomtak a kezébe, melynek címe Wellcome for a pissing in Hungary. Bill sohasem tapasztalt még ilyen meleg fogadtatást, meleg... próbálta elhessegtni magától a baljós gondolatot, fogát és combját összeszorítva illedelmesen belelapozott a színes, sárgán árnyalt offsettbe. Dobjon egyet a Balatonba..., Húgyozás szúnyogok között, szabadon, négy égtájnak Hortobágyon, széllel szembe Zamárdiban, körhugyozás a Kámposcséri képviselő-testület tagiaval..a helyszínek, a lehetőségek színes kavalkádja és az egyre fokozodó kényszer következtében nem volt könnyű a választás

• So, are you ready? Kérdezte egy bájos hölgyhang

• Oh, yeah, Champ Chair, please...Erre a kecses kacsók egy csuklós sárga Ikarus helyi járat felé mutattak és Bill csomagjaról, iratairól megfeledkezve rohant a busz felé... A buszon már sokan voltak, a nyugati civilázció minden égtájáról még Japánból is. Néhányan, főként az idősebbek, már megtört tekintettel, közönyösen utaztak, mintha valami szégyellni valójuk lett volna, de Bill elszántan tartogatta, sőt, mint a jó turista, aki előreláton készül az útra, felbontotta Kate-től az útra kapott ajándék Heinekkent is. Körötte, egyre többen sütötték a padlóra szemüket, miközben a busz ráérősen cammogott a csábítóan hívógató útszéli bokrok füzérezte úton. A sofőr még megállt egy kávéra a kecsekméti Les vigasz presszóban, sőt, mint aki mit sem tud a helyzetről, hátraszólt, hogy akinek dolga van, itt lehet elintézni. Bill már félig öntudatlan volt, mikor megérkeztek a Kámpocséri tsz udvarára, ahol a vállakozást működtető cég nevében a portás felolvasott tört angolsággal egy üdvözlő beszédet, majd a társaságot ketté osztotta szobatisztákra és tisztába tételre szorulókra. Bill azon kevés urológiai esetek közé tartozott, akik még mindig bírták. Végül, mindenkit bokra elé vezettek és magára hagytak... Már esteledett, felragyogott a Venus és Bill, ahogy kikapta, az utolsó utáni pillanatban, azonnal megindult, csobogott az avaron, csorgott a gallyakon, csöpögött a zöldellő levelekről, meleg gőzével felpuhítva az elfásult növéyni rostokat, és jött, sőt ömlött, bő sugárban a négy égtáj felé, szabadon, perceken át. Bill akár a Csomolugma ormán is állhatott volna, ott sem let volna ennyire önfeledt, megkönnyebült, szabad és büszke. Kibírta, övé, s ő atermészet része újra. E gondolatok közepette tette el és húzta fel sliccét és eszébe jutott ígérete:

• Köszönöm Kate... és nektek is, hogy megjelölhettem határaimat, magyarok.