Szabicsek, még egy zsákkal, fel,
gyorsan, mert nyeli ez a k. dög,
bontsad és öntsd, hopszla,
le kell győznünk a gyártósort,
mutassuk meg, mit tud két kopasz,
nehogy már a futószalag legyen a jobb,
dobd a zsákot ne sajnáld, ez az!
Tömjük meg gesztenyével a torkát,
Két zsákot bumm, egyszerre bele,
Nem lehet, hogy ne sikerüljön,
lepipálni a néveleges kapacitást,
munkával legyőzni a normát,
eldugaszolni a masina gyomrát,
még mindig bírja nyeli és nyeli!
Nosza rajta, hálostul a zsákokat bele,
semmi lacafaca, totoja,
Tarts ki, időt nyerünk, nézd,
cimbi, mintha már már akadozna,
nem bírja a bele szusszal,
döglődik, berzenkedik, belegebed,
öntsd azt a rohadt gesztenyét,
ne kíméld, küldd neki a szelídet.
Nézd, nézd már már púpozódik,
szűkül vad tempónknak a garat,
dobd hát fel a göngyöleget lendületből,
már nem kell sok, hajrá, még egy,
hallod, a fogaskerekek csikorognak
pattognak a láncszemek, akad a szíj,
Vörösen villog a túlterhelés jelző!
S hirtelen elcsitult a gépzaj, csend
dúúúúúúúúúúú, hallod, a vészduda!
Győztünk Szabicsek, had öleljelek!!!
Lenyomtuk a mirelit gyárat!!!
Érted? Mi ketten! Sikerült a Terv!
Fogod? Nem csak disz ez a vörösfényű
túlterhelés jelző, működésbe hoztuk a rendszert!
De nézd, ott jönnek, a többiek...
A csomagolóból felénk közelednek,
Gyertek srácok, látjátok, diadal!
Tudtuk, nem szúr ki velünk ez a fránya sor,
de mi az, hé, mi a baj?
Ne, ne, mit akartok, meg mi az hogy
a k. anyánkba, de hát miért?
Ja, hogy egész nap csomagoltatok,
pedig nem dolgozni jöttetek ide,
Egy heti adag lement egy nap alatt?
Sebaj, nézzétek, vörös még a vészlámpa,
mártsátok arcotok e lenini dicsfénybe!
Hűha, jön a művezető is, meg a diri, mintha
egyik se osztozna forradalmi mámorunkba.
Pedig szerintem még sosem látták e fényt kigyúlni...
„Ezt a két katonát innen azonnal kirúgni!”
