Suttogások és sikolyok földjén Suzukiban suhanunk,
Verbális féltégladobálás elkövetői és áldozatai mi vagyunk,
lelketlenség homályán át a másik felé vezető utat keressük,
barikádok mögül csipős lövedékekkel tüzelünk: így üzenünk.
Suttogások és sikolyok földjén Suzukink könnyed és fürge,
Stoppol és beszáll egy gyanús küllemű, érett szagú ürge,
Arról rizsál, hogy anyja haldoklik és éppen haza siet,
Monoklis a szeme, szerintem fegyházból szökött rab lehet.
Suttogások és sikolyok földén wellnes lesz a hétvége,
Trianoni szablya suhintott és a megyék erre széttépve,
Komáromi hősiesség militarizálja át még mindig a vidéket,
Gyógyforrás és bosszúvágy tölti fel erre a medencéket.
Mártózunk abban, ami a mi ártalmunk is egyben,
Barikáddá tettük életünk itt lapul abban a fegyencben
Színlelve, hazudozva és állandó szökésben, hol a boldogság?
Kettényesett Komárom az élet, csupa csupa meghasonlottság?
Sutogások és sikolyok reménytelen erődített vidéke lenne?
Hasonkúszás és farkasfog alakzat a házasság unk benne?
Páncélozott járművökön rontunk a másikra az ágyba?
Sarcot fizetünk mindezért, rohadtmód, meglesz az ára.
Suttogások és sikolyok földjén Suzuki robog, a Swift,
Hátul egy fegyenc ül, büdös, nem üdülőövezet ez itt.
Hanem hadgyakorlat, kitörési kísérlet, egy roham a kettőnk
közé épített, talán már bevehetetlen, beton erőd
Ellen, amit építettünk, harcolhatunk mind a ketten.
Suttogások és sikolyok tankok szántotta földjén,
Szökött fegyenc szegődött idegenvezetőül mellénk,
Azt mondja szépek vagyunk, s volna egy százasunk?
Állig a földbe ásva hogyan várhatunk a csodára?
Féligazságunk kevlárját, egy simogatás át hogyan járja?
Miért kéne koldulni, ami ajándék, nem szeretem e szót ingyen,
Mert nem becsüli az ember azt, amiért nem küzdött meg keményen.
Suttogások és sikolyok földjén lőrések, csaták, hullák
Monostori erőd a Dunába mossa sunyi róka álarcát,
Mire elkészült, elavult: húsz év értelmetlensége ment rá,
Megáll velünk a Suzuki és a kazamatákban arra döbbenünk rá,
Hatalmas a bunker, de van kiút, keresni kell,
Ha nem hantál az ember, az már fél siker,
Suttogások és sikolyok földjén lehet még kacagás,
Akarni kell, de nagyon, és szebb lesz a folytatás.
