Aranyélet
Én nem kérnék azért pénzt, hogy te jól érezzed magad.
Mikor beérsz a gyárba, hívj, mondd, mi az a gondolat,
Amely szárnyán messze repít és merre?
valóra váltom merész vágyaid, akár mind, egyszerre.
Míg lekötöz a munka, a kötelesség, a netmeeting,
Ha halat fogni vágysz, Ermias segít ebben kint!
Esetleg motorozni mennél, szőke csajszi hátul?
Jegyzem amit mondasz, a döntés rád hárul.
Míg adatokból eredményt kell préselned elő,
Nem önzőségből, segíteni akar, csupaszív ő,
Kiélvezi arany életed, nem hagy soha cserben,
Elmeséli kalandjaid ez a legszebb ebben.
Mikor véget ér a műszak és oda egy újabb nap,
beszámol arról, amit átélt, hogy átéld ami ki nem maradhat.
Színesen lefesti, mit evett, ivott helyedben, neked:
Szerencsére, van egy teérted magát jól érző embered,
Ki nélkül szürke gúnya volna sorsod,
Amíg ő van, még nem kell ácsold koporsód.
Emeli korsód, kint a friss tavaszba nagyot kurjant,
Ó, mily nagyszerű, hogy ily boldog vagy!
Nem titkol semmit, míg fáradtan lerogysz, kitálal.
Éppen zenélt aznap, fesztiválon, gitárral.
Bugyijukat dobálták felé félmeztelen csajok,
Nem őt, téged téptek kéjjel széjjel ott.
Igen, ez a hátkarmolás is a tiéd, érted tettem!
És összejött a sarzs, minőség, termelés rendben?
Igen! Pont szűrtem, mikor öledbe ült a negyven körüli szőke,
Egyszer majd cserélünk, te jársz be ide egy piciny kis időre?
Ez az egy, amit nem lehet: a vegyiparhoz nem értek.
Kedves tőled, hogy felajánlottad, sarzslapot írni, félek,
nem megy úgy a vegytan, mint a fenekezés: Az a bedobás!
Pont a ponty szája elé hullott a csali: így lett rekord fogás!
