Műmájer
Áll a rusztikus miliőben és a tájat csinálttá erodálja kaptafa felsőbbrendűsége.
A lugasban, mint szőlőfürtök, csüngnek szaván fizetővendégei, mint tucat kellékei az alakuló idillnek.
Vulkanikus táj és ősmagyar virtus, minden adott a sikerhez! Ám ez önmagában még lófitty!
Az ebben rejlő üzleti lehetőséget, na ezt megcsípni és kiaknázni, na ehhez nem elég a középszer!
Nemes vérvonal kell , a név előtt minimum a tekintélyt parancsoló "von" titulus és olyan főúri sárm, amely a promóciós anyagokat lapozgatva is rögtön szemet szúr.
Kiért autóba ülni érdemes és az útszéli mekik után a felvidéki alkonyban, teraszán, ha szerencsénk van és éppen teendői ezt megengedik, vele személyesen, elpoharazgatni.
Nem műanyagpohárból vedelni hamis bort, hanem szakértelemmel válogatott szemekből élvezni a földi paradicsom hamisítatlan zamatát és a nagylelkűségét, hogy fizetni ezért másnap is ráér.
A csilingelő, hegy levével telt talpaspoharak mellé már csak egy momentum hiányzik a beteljesüléshez: egy real time vándor, aki kibontakozva a távolból közeledik és végül, ide, e kiadó-eladó ingatlanba betér, éppúgy mint száz éve. Nem tematikus program keretében, hanem csakúgy, spontán.
És beül a látképbe. Kontúrként kiemelve és igazolva a házigazda azon páratlan személyiség jegyeit, amelyért sokan és sokat fizettek és még fognak távozás előtt, holnap tíz óráig.
Én mondom, netpincérek laknak az egekben!
Ott jön, szinte rendelésre..ahogy kell, félmeztelen, trikójával törli esőáztatta naturisztikus felsőtestét. És mögötte kullog még egy! Tömegesen! Ez a példány csurig vizes kék ingében vacog, beletörődve a bőrig ázásba. Tökéletes alanyok.
Ez a szőlő hegy urának nagy pillanata! Bölcs kék szemének melengető sugara és a verandája felé vezető út íme egybeesik! 10-20% áremelkedés, ha ezt majd olvassák! Nagyon Balaton! Ess eső, ess, verd be őket ide!
Gyertek még kis ázott szőrmókjaim, hű de rondák vagytok és vélhetően büdösek, lehet, hogy buznyákok is, de high priority az autentitásotok! Az elrendeltetésre előrendelést ezek szerint még felvesznek!
Tárva előttetek földi paradicsomom kapuja! Még egy ingyen törkölyt is beáldozok értetek! Gyertek! telepedjetek ide szépkártyásaim közé. Had lássák ez nem országimage ez nem vidéki turizmus ez végvári vitéz élet, váralja, 2021.
Nem, nem arra! Erre! erre a jó rizlinggel teli kupa! Bajnokaim! Ne balra, hanem egyenest, Ide a magánterületre! Fizetővendégeim körébe! Happy fánia, héé, nyavajások, apoteózist most és azonnal, hogy rohadnátok meg, hát derogál betérnetek?
Hová mentek, héé! ne tegyétek ezt velem! Ez az én pillanatom! Földi paradicsomom mennybemenetele. Diadalom itt a pesti tahók láttára. Egyediségem rovar násza harmincas picsák fénylő szembogarában. Távozásotok degradálna, porrá alázna! Szétázva, dacosan, itthagyni, mikor nyitva vagyok? Adjátok meg magatokat a korszellemnek! Tudom ám, lével tele az a vendéglátás zseb! Essetek már hasra, mindenki elájulna tőlem, pont ti geciztek itt velem? Faszfejek! Belbudai köcsögök vagytok mi!?
Jó, kaptok még egy utolsó esélyt és e környék borlovagja, én, a Von, leereszkedem szintetekre! Igen! Arra méltatlanok! Szóba állok veletek!
Ha nyájas hangomtól se érzékenyültök el, tudok ám én másmilyen is lenni! Ne akarjátok seggetekbe Neptun istenszerű, nemes arcélemet keretező ősz sörényemhez dukáló szigonyomat!
Oóóó, Oooó, honnan hova az nagy menet? Csak nem Csobánc várából? Ilyen csutak időben?
Semmi válasz. Csak léptek távolodó nesze a kínos kussban...a fizető vendégek nem értik, hogy van aki eljön, ide, és továbbhalad...
A trikótlan félmeztelen oda se bagózik, tojik a földi paradicsomra és főistenére, valamint ámuló fizetővendégeire. A kék inges azért egy fokkal jobban nevelt, kultúrszakon végzett. Odafordul és kelletlen odaveti, félvállról, tömören:
Nem onnan.
Így kell egy műmájert kicsinálni. Tudja a srác. Nagyon Balaton.
Mögöttük megsemmisülés, üszkös romok, földi pokol... de ezt már nem kell az útszélre kiírni.
