Liftbe zárt szabadság
Hurcolkodás a lépcsőkön lefelé,
Semmiféle huncut kacaj,
Csak a garmadával a kacat,
Úti élményhez szükséges kellék.
Hogy az úthoz kellek e még?
Talány, amire senki nem felel,
Talán a lift, a csöndje, a magány eltemet
két emelet között egyszer lejt menet.
Óóó, beragadni örökre! Óóó bárcsak!
Bárcsak már senkinek ne ártsak!
Ha már nem használok a hajszában!
Kimaradni végül az egészből, most
és nem a finisben, a hajrában.
Nem állok rajthoz, a liftbe ragadtam,
Nem egy szívbe, hanem egy aknában.
Csapódik az ajtó, túlterheli a szabi,
Mennyi nyűgöt hurcol a harmadikról e pali.
Kezdődik a nyaralás, tombol kint kánikula,
Kétezer Siva karral vár a horvát, a balcsi vagy Gyula.
Mennyi kaland, automata, rossz utalás!
Széchenyi kártyát nem fogad el a kopasztani akarás.
Búvárkodás, tabu pucér álkacér csajok! Mi kell több?
Én menni nem akarok!
De, teszem dolgom, igen, mindjárt teli a far,
Még van egy kis hely, hátul, jöhet még a pipere,
A hűtőtáska, a ventillátor, a körömlakk készlet,
A gyógyszeres, a váltó, a rosszabb napokra,
befér minden, amit hozni akarsz.
Csak én nem, nem én nem megyek...
E gondolatot űzni, messze űzni kell.
Nem szép ez, nem való, igez he, személyfelvonó?
Nélküled üres lenne a nyaraló, Ó igen!
Ugye liftem, lift gombom, ugye így szólnak
ott lent a parkoló autóban indulásra várva.
Egy fontos kellék kérdi tőled,
Nem nyelnél el mégis? Aknád hűvöse rejtsen!
ragadjunk be itt, mi ketten szépen csendben.
Tűnni innen másképpen nem lehet,
A lifthoff, a kukák, és te vagy ki még engem szeret.
Nemcsak elvisel és tűr elvi síkon,
Mi ketten gürcölünk, hát te? én még bírom...
Jó, jó, legalább neked ne hazudjak, nem igaz?
Mi lenne ha te nyögnéd be az unalmast te kis pimasz?
Miből áll az neked elromlani, de vészjel nélkül, csendben?
ne vegyék észre azt, hogy nincs valami rendben.
Nem keltve feltűnést, ó mily szép az eltűnés!
Legalizált végzet! Az az átkozott technika!
Pedig hogy akart megfelelni, de ez a rohadt ez a kurva
lift számára az urna! Pont amikor a leginkább kellett!
Pont, mikor le volt foglalva és nem jár vissza semmi!
Hogy odatette magát, menyire meg akart felelni!
És ez a lift, ez a ház, ez a gondnok, ezek a kezeletlen gondok!
E nagyívű beleszarás áldozata e remek férfi, e társ, e kitartás.
Hát nem lenne te szutyokvészek, tiszta megoldás?
De, te, csak teszed dolgod, fogaskerekeid és automatikád
Némán tűri az idegbajosok kérlelhetetlen rohamát.
Viszel viszel, egyre közeleg a földszint, tűnik a remény...
és enged az elektro mágnes, nem hagyod, hogy Ágnes
nélkülözzön, tudtam én, te is őérte vagy!
Tudodmit, példát veszek rólad, mosolyt fel és előre!
A liftbe zárt szabadság idén elmarad, egyelőre...
