Kincsek a garázsból
Fellelési állapotban, ócska köpeny takarja.
Beszerezhetetlen alkatrészért könyörög.
Nem, nem tudom szemem levenni róla,
Büszkén mutogatnám, ha érdekelne,
Ez tesz valakivé.
Revéje revüm, réveteg bámulom,
Belelátok a múltba, keresvén ami elveszett,
kalapos nagypapák szandálos gázfröccsét
érzem fejembe és kiszorít e roncs
életteremből.
Román restaurácia parkjolójában
csillan a krómja külföldi autóstúra során,
S cukorkát rejt a kesztyűtartó, nyugati
nagynénikétől ajándékba küldött örömforrás,
KIcsi e garázs.
Miért nem engedem át a rozsdatemetőnek?
gyötrődöm beszerezhetetlen alkatrészek hiányain,
ebay-be bódulva, öeregedő szakiknak udvarolva,
csinálja meg, mester, csak még egyszer,
Átverés a vége.
Kincsem ez, a garázsból, nagyon drága,
annyit ér, mint semmi más, nincs párja,
S mi lehet értékesebb, mint e ritkaság?
Az a hely, amit elfoglal előlem,
Mit betölthetne kimondottan hasznos.
Vigyék innét, eladó, a tied te mániás!
Nem lehet zsarnokom egy skoda 100,
sem LS, GLS, kupé, semmi csehszlovák izé,
Nem szabad őrizgetnünk nyűtt javakat,
Mert beszűkítik a gondolatokat.
