Kiengedtek, végre?

Nézek az ólomszürke égre,

Tódul felém tömérdek kipufogó,

Újra maszk nélkül, minden oly taszító,

Még csúnyább, mint valaha,

Átverés leselkedik boltba, kirakatba,

És valahol túl e tohonya világon,

Volt egyszer egy home office, tűnt álom.

Oda a nyújtozás reggeli kávéért, délben!

Ebéd utáni szunya, online messzeségben!

Letűnt az a világ, hogy minden kolléga, virtuális,

és a távolban van, így nem baj az, ha utál is.

Csak bejelentkezni, aztán az úgy tevést félre!

Megy a rendszer magától, elvégre!

És senki nem sminkelte magát viszketeg szépre

hanem otthon kushadt a spájzba, ágyba, WC-be.

Bye bye rutinos jelenlét, amely csak látszat,

Karanténja mélyén bárki bármit játszhat!

Hol vagy drága hómoffiszőröm, ki voltál hajlandó,

Buja bonusokért nem csiklandoz sem Jim se Palkó.

Hej, te átok világ, kiugrasztottál innen!

Ismét küzdenem kell, hogy meg legyen minden,

Ami szükséges, jutni ötről a hatra,

Egy hómoffiszőrnek nincs már ehhez kanala.

S te kabala, ó,én egyetlen mocskos maszkom!

Ki voltál egyetlen alibim, elhasznált hasznom!

Foglak, azt kidoblak, had nőjjön a szeméthegy,

Ha nem bújhatok mögéd, nekem tökmindegy.

Hiányzik a mozdulat, mint leszokónak a rágyújtás,

Fülvakarássá lett a gyakori maszkigazgatás,

Tétova léptek a pokoli dzsungelben, de hova?

Munkahely taglóz, az élet kegyetlen mostoha.

 Aláírás: Drága Hómofficád a munkahelyről