Tengertelen tengerész

Tengertelen tengerész,

Te merre mész?

Te erre én arra, mindegy,

Nincs semmi se jobbra se balra.

Ábrándjainak zátonyán,

Cigarettáz a gangon,

Vitorláit nem szaggatja szél,

Ő már kész sablon.

Mozdulatlan, rezzenéstelen,

Mintha kő volna, de nem az, csak élettelen,

Kikötők, buja nők, lidérces árbóc,

Egyik végén sem ég már az a kanóc.

Oda termett, de itt van,

Hermónikáján nincs több hang,

Kis kertjében kapálgat néhanap

De az ő nevéből nem lesz Cognac.

férfias, vonása karcos, nemes,

Olyan, ki e dalra több, mint érdemes.

Háta mögött a hajsza, lehet nincs már haszna,

De barátom nekem.

Maradtunk magunk és egy kis rejtelem,

Lehet, kikaptunk, de ez már történelem.

Nem tanítják, nem tétel, okulásra elég.

Egy tengertelen tengerész nem maga a vég.

Bár lételeme tán végleg elapadt,

Kiszíitta a Nap, bár ez így költőileg hat.

Nem! Több és több kellett, ez sem volt elég,

Áltatva magát keveselte tengerét.

Lételeméből hirtelen egy csepp sem maradt,

Vesztegel szárazon, a dokkban ragadt,

Magába száll és hirtelen úgy érzi ringatja elem,

Vitorlát bont itt belül, bennem.