A nagy gazdasági világ álság

A felállás ma, hogy döglenek, porban fekszenek.

Híradókban bárgyú mesék, jé, szenvednek.

Belesercen szotyihéj s pök az ajak,

Fogtömések közé kóla-édes ragacs tapad.

Otthonok biztonságáról szolgáltatók gondoskodnak.

Míg szobakerékpárt tekernek és remote kontrollért nyúlnak.

Bátran teljesítik a parancsot ne menj dolgozni, maradj otthon,

Bezárkózva nem érhet csapás, váratlan pofon.

Plafon óv az égtől, imádkozhatsz is, ha ez kevés,

Otthon célba értél, az élet immáron nem menekvés.

Befutottál, itt senki nem utál,  nem tűnsz ki, nem is látszol,

Légvédelmi rendszerek oltalmában foteled páholy.

Pusztul  minden, jó, hogy nem maradtam kint.

Karanténom garantálja, hogy nem kell átéljek kínt.

Valamit magyaráz a pápa, megapixelekké válva,

De csak annyit értek belőle, nincs túl sok hátra.

Volt már ilyen eset, összeomlott kínálat és kereslet,

Bezuhant a tőzsde, kazánokban kávé  a rőzse,

Nem kellett a sok cucc,

Lekonyult a darutoll, halványult a pucc.

Most is ez jön,  kopogtat, krák kór képében,

Hiszek a Hradóban  s a true color tévében.

Nem, nem szabadult ki ennyi terrorista, baszk,

Az mind odakint te vagy, s rajtad, maszk.