Azok a borsó szemek!
Mikor eszek főtt ételt,
Modellezek főtételt.
Kileng az inga, tétlen a linga,
Hűvös energia hölgy,
Szeresd vagy gyűlöld?
Forrás és nyelő,
De melyik én és melyik ő?
Legkisebb kényszer sem kényeztette.
Hatalmas az univerzum!
Mentsvár gömblyének foglyaként!
Úgyis megbukom, tudom én.
Kergesse bár térdre hulló eredő,
Vetülve síkra, mely lepedő?
Hiába, a vágy, ha monoton a nő.
Képzetünk vektora mekkora!
Értse meg, tanárnő, nem minden a fizika,
kell belé némi meta, delejes vonzerő.
Hát miért oly hideg és rideg?
Mint hegycsúcsról fúvó pólusok szele?
Fagyaszt szigora, Ön Kelvinné, szinyora?
Honnan magyarázhatatlan bánata?
Ha teperné erő: nyíró, hajlító, csavaró,
Zavarná statitkusan töltödő takaró?
Hol jár az esze! Nem a kétttámaszú tartón?
Jobb, ha gépként hajtja a nyomaték
és ígérem, poroszosan hagyom.
Fékezendő a hatást, mely
súrlódni akar egy másik testtel,
Ábrázoljuk Descartes féle koordináta rendszerrel.
Telhetetlenség szorozva tehetetlenség,
A mértéktelenség dimenzió mentes
Becsúszik egy karó, ha a felület nedves.
Szerelem? Szikár áramló kontinuum,
Hőmérő meredő higanyszála.
Mily rideg tud lenni a testek fizikája!
