A nyolcadik napon
A nyolcadik napon úsznak el az ivadékok,
De még gyámoltalanok nagyon.
Legnagyobb ellenségük anyjuk s apjuk,
Levadásszák őket, ha hagyjuk.
KIcsiny kis pont a szemük, a többi kocsonya,
Hogy lesz ezekből kilós ponty, az kész csoda.
Penész, gomba, féreg támadja lágy testük,
Hogyan védekeznének, ha nincs ellenszerük?
Ki vannak téve minden csapásnak, bajnak,
Hogy beváljanak majd kifejlett halnak.
Ezt az élet rendje, légy tápláléklánc alárendeltje,
hogy majd nagyokat zabálhass planktont, csemegét,
Aztán kifogjanak, mint kapitális kecsegét.
Most még ez a néhány liter a világ,
Ahol annyi csapás figyel reád,
Szívókák, kacsok, csápok, mirigyek,
Méreggel telt potrohok, kemény kitinek.
A nyolcadik napon, jajj az ilyen kicsinynek,
Nem ikra többé, kire oxigéndús vizet legyez anyja úszója,
Nincs ösztön mely védené, mire ivadék, már mostoha.
A nyolcadik napon, elúszik a csapat,
Amely addig növényre vagy falra tapad.
A nyolcadik napon, kitágul a dimenzió,
Az egész világ tátott szájú origó.
