A múzsa vissszatér
Már már úgy tűnt feladja,
unja már, hogy annyi hülye szólongatja.
Bár istenség vagy csak félig?
Egy napot adott magának, déltől délig.
Ült fönt a fellegekben,
nem gondolkozott már legekben,
Elege lett abból, hogy állandóan rimánkodnak,
Még egy rímpárt tudásából kisajtolnak.
Inkább tanulok egy jó kis szakmát,
Aki verset írt, na annak viszlát.
Elmegyek OKJ tanfolyamra, mint Héra istennő,
Aki vizsgát tett, mint villamos vezető.
Hermész is kertész, Hádész villanyász,
Vénusz asszem varrónő vagy fodrász.
nem könnyű a döntés, és közeleg a dél,
Valami végzettség az elsődleges cél.
De, de jajj, mi az a kis pontocska ott?
Mintha közeledne, ó jajj, felém tart.
Hiába bújtam, csendben elhalkultan,
Megtalált és ez most nagyon bekavart.
Rímért zaklat, hadonászik, vegyem észre,
Még azt hiszi, bennem bízhat nézve Olümposz tetejére,
Pennája szurkál a szavakért ölne, költő ő, online,
Szemöldöke fenyegető, ha nem jön rím ,hogy szép lány.
Költ költ, kitartóan, makacsul, hajt a mennyiségre.
Nem rímelne a lányra, hogy menj már innen a fenébe,
Ez mindenre elszánt, jajj, már fojtogat, öööö...szivárvány.
Na azért! Megvan végre az ezerkétszázkitudja hány.
