Leltár
Miénk a vár,
tietek a leltár?
Azt hiszem,
fordítva igaz immár.
Számba veszem, no mit?
Azt a sok cumit, amit kaptam,
Néha horogra akadtam.
Lehetne e vers személyes,
de legyen inkább veszélyes és szeszélyes.
Égett oda sokszor a rántás,
Ért sérelem és bántás,
Fogyott sok sok üveg,
veszett el szemüveg,
De ha a kék eget nézem,
az érzés megérte,
A lehetőség, hogy szemléljem.
Pocsék hangulatok, mint múló felhők,
Kemény arcélű, rideg szeretők,
Átbaszarintottak autószerelők,
Na és? Tárgyilagos a számvetés.
Mérleg serpenyőjében ez az,
Billenjen oda a balansz, ahová akar,
Terhelje balaszt, suttyó és paraszt,
Mindegy honnan fúj a szél,
és zöröghet a haraszt.
Eleget éltem már, hogy azt mondjam, elég.
Hazudnom sem kell immár, s a pofám sem ég.
Húzom ameddig bírom az igát,
Kihúzom mókusok méregfogát, de a kígyókét nem bántom,
Szeretem, ami érthetődő, ez az átkom.
Öljön ölelés akár halomba,
hatoljon méreg, de nyíltan, adagomba.
Ha jellem magasodik fölém, azt mondom oké,
Tudom már, melyik a ló s melyik a zsoké.
Nem keverem össze a szezont a fazonnal,
Nem üldözök amazont telefonzsínorómmal.
Eleget éltem már, hogy azt mondjam elég,
Nem érdekel, hogy kellek e még?
Iszom a kék eget, az űr nyugalmát,
Tűröm az Úr végtelen unalmát.
Megeszem az almát, csutkástul, férgestül,
Nem mosom meg, ízlik az vétkestül,
Vétlen, vagy védtelen, ne keressen itt menedéket,
Nem vagyok papja hitnek, se kirablója szívnek.
Poszterem pózolhat boldog boldogtalan,
buldoggal hontalan, hagyjatok ki engem, nem tartozok
sehova, nem polírozom magam fényes dekorra.
Miénk a vár,
tietek a leltár?
Azt hiszem,
fordítva igaz immár.
Számba veszem, no mit?
Azt a sok cumit, amit kaptam,
Néha horogra akadtam.
Lehetne e vers személyes,
de legyen inkább veszélyes és szeszélyes.
