Gemoterikus fellegek

Geometrikus fellegek úsznak az égen,

Hátam hátadhoz símul, úgy nézem,

Mint rémült rege bújt ott a múlt?

Hogy adhatna innod rég kiszáradt kút?

Mintha két tenyered lett volna a keret,

Szabályos alakzatokat kergettek a szelek,

Összeért végtelen távolból lapockánk,

Tudom, jobb lenne, ha egyet lapoznánk.

Tény: nem múlik semmi nyomtalan,

Ugyanaz ismétlődik unos untalan,

Thalesz köreit nem bántja más, mint a szél,

A képzelgés mindig felesel, visszabeszél.

Kiegyenesedett csipkék, kocka gömbök,

Minha e robbantott ábrába illenék,

Az álom gépezet, amit már rég nem kergetek,

Vétlenségre hajigál éktelen vétkeket.

Szemlélni kell, hagyni, ártson, ha akar,

Rég elengedten gyötör  hontalan gyönyör,

Bármi amit gondolsz, érzel, életre kel,

És megtorolja, ha többé már nem kell.

Egem pausz papírján szerkesztve kényszer,

Előírás, szabvány, benned nem lehet gixer.

Ha lázadok,széttépve kétségem egét,

Kék szemed tükrébe indián fejest vetnék.