Kellemetlenségeink diszkrét bája
Mi mindent takar
egy, a közmegelégedés megnyugtatása végett
felerőszakolt szmájli!
Muszáj megjátszani, azt, hogy
tőkéletes a közérzet és sehol nem fáj, viszket.
Álcázni kell, mi kellemetlen, zúg, sajog,
Lüktet, mert ha egy tünet előtüremlik,
akkor többé nem szeret senki.
Letépi az álcát egy jaj, egy fohász,
Elárul a falfehérré válás,
Az émelygés lerántja a leplet,
S a lepel alatt ím a szenvedés.
Titkolt bajok egyvelege a bajnok.
Pirulákkal kitömve bele és zsebe.
Puffad a mellékhatásoktól hasürege,
De jó látni, hogy mégsem tökéletes!
Ő sem bírja már, lestrapált!
Csupán máz rajta az elszánt akarás,
A törtetése fogatlan oroszlán.
Fölmondta már a szolgálatot rendszere,
Attól függ, hogy beszed-e maga ellen valamit.
Vitamint, hiány kiegészítőt, amit Norbi diktál.
Kellemetlenségeinek diszkrét bája tetszetős!
De jó, hogy rossz neki!
Nem sikerült!
Helye megüresedett!
