Irány a börtön
Fogkefe.
Pakli cigaretta.
Gyufa.
Arcmosás, utolsó pillantás a tükörbe.
Jönnek, csöngetnek.
Hát ez volt az lakás,
ahol 15 évet éltem Eszterrel.
Sarokban a kis szekreter,
Rajta fonnyadt kaktusz,
Poros függönyrojtok,
Videoton tévé és törött távirányító,
Kopott fotel, poliészter szőnyeg.
Még egy szippantás a gázszagú konyhába,
Jönnek, dörömbölnek.
Sok pillanat itt marad,
Eszter arcú párna, kócos partfis,
Konyhakredencen szarvasi kávéfőző,
Agyonhajszolt hangfalak,
Ócska, karcos lemezek, Little Richard
tátog, de már nem énekel,
Jönnek, törvény nevében.
Eszter halott, mondjuk én voltam.
Tagadhatnék is, nem teszem.
Jól van, én voltam.
Valahol, egész biztos.
Ha egyszer ő már nincs,
Mindenség a börtönöm.
Egyszer talán beletörődöm.
Azt vallom, amit hallani akar a sajtó,
Ami még felborzolja a
fásult közönyt.
Jönnek, már feszítik a zárat.
Néhány évvel ezért még megtoldják.
ha már úgy nekivadultak,
Majd a véresebb verziót adom elő.
Egyszer legyen nekik is örömük.
Milyen könnyen és gyorsan
Nyomomra leltek!
Kitüntések csillognak és
boldogan csaholó kutyák
az őrmesterek mellett.
Bilincsben a gyilkos!
Minden bizonyíték ellene!
Hatalamas robajjal beszakad az ajtó,
Döng a padló bakancsok súlya alatt.
A törvény neve fegyvert szegez rám,
Mintha megremegne egy markolat,
Első bevetés, fiatal suhanc, talán be is csinált.
Még kiborotválom az állam hegyénél.
Lemosom a habot, Uraim jó napot!
Vihetnek!
Fogkefe.
Pakli cigaretta.
Gyufa.
