Kézzel nem szabad írni,
gépelve kell kibírni.
Karakter inkognitóba kényszerít a helyzet.
Takarni kell a betűket, mint ahogy álmodni sem lehet.
Az álnagyszerűség álarcát kell magunkra húzni,
Massék előtt hajbókolni az igazak helyett.
De hol vannak az igazak? A minőség panoptikumában?
És hol a minőség? Az elveszett kehelyben lötyög?
Személytelenek az eszközök, terhek a feladatok.
