Beltéri fuldoklás
bentről figyelem,
Hogy megy el kint életem,
Túl az üvegen,
nem való idebenn.
Itt én, ott a künn,
Lakat a látvány,
Poszter a lány,
ahogy szalad,
nem értem,
nem felém,
szeretem? nem.
Csak szeretném.
Nincs nekem olyan,
Akad, ami van.
Semmiség.
Szóra sem érdemes.
Se versbe,
Ez már elegendő,
hogy legyen egy kicsit
rendbe szedve.
Hiszen a valami,
attól több,
hogy van alak, forma,
bár a semmi hordja.
Üres az értelem,
Szalad az életem,
Odakint,
Játszik a szerep.
becsukom,
amit ki se nyitottam,
Nem hatottam,
Maradtam.
És még maradok,
Zárt térben,
nyugton,
egy darabig.
