Azért is vertek
Kaptam fakanállal,
Tésztaszűrőtől, hadonászva,
Cipőért és sárért,
Léted késdöfés édesanyád szívébe!
Elkésett! A büdös kölök!
Kaptam hátra, fejre, derékra, fenékre,
Ahogy jöttem és ahogy épp jött,
Így léptem ki az életbe,
Kéken készen, félszegen feszengve.
Ezer ördögömmel veretem magam agyon,
melegen, megengedően,
engedem, hagyom.
