Mit kezdhetünk rémálmainkkal?
Mint galambok egyik toronyból a másikba,
Agyakból agyakba repkednek a rémálmok.
Ugye milyen ártatlan bárgyú kép?
A félelem hullámain szörfözünk,
Miamai beach királyaiként, papucsban slattyogva,
A papucs itt az a fránya rémkép, s eképp,
Ugye milyen megnyugtató, rémálmot még s még?
Mondjuk egy SZU űrkabin a szorongás, helmet buborék
a rossz emlék, de már a világbéke nevében köszönt az USA űrhajósa,
Mondjuk ő a reggel, a boldog vég, a fellélegzés a filmben,
A rémálmokkal úgy kell bánni, mint a Moncsicsikkel.
Odadörgölni nózink a gyalázathoz, megpaskolni az átok orcikáját,
barackot nyomni, arra a koponyára, aki csattog és elkérni a kaszáját,
had próbáljuk meg, milyen halálkodni egy kicsit, jó, tudom, várom a
kérdést és a rablók, ha banditák támadnak mi legyen?
Focizni mindenki jobban szeret, mint kísérteni, ölni, fojtogatni.
Ki akar játszani ilyet, hé ti rémálombeliek, az ágyam a grund!
Ki megy a kapuba, az a ragyásarcú Zombie, jajj, ne szipogj,
sebhelyes arcú, sikátorok bicskás réme, te is lőssz majd gólt.
Megszelídül minden rém, puha prém takaró jelenlétük,
Kicsit félve közelednek és könyörögni kell értük,
Ne féljetek, bújjatok mellém egy kicsit pihenni és innen mehettek
Máshová, rémisztgetni.
