Nincs tárgy
Voltak napok, mikor még nem hűlt ki teljesen,
még izzott a levegő, legalábbis hihetőnek tűnt,
hogy van köze, nem csak a semmihez.
Érthetetlen, hogy minek ül közel.
Semmit nem ér el vele,
Ha provokál, el kell tűrni,
Nem szabad a közönyből kizökkenni.
Tárgynak kell tekinteni, körülménynek,
A legminimálisabb tisztelettel, pusztán
a demokrácia nevében elviselni.
Mert a szabadságnak ez az ára.
Mindez megjátszás, neki a könnyebb.
Nem gyötrődik és nincs tétje.
Nem ismer irgalmat, nem ad nyugalmat.
Piszkafa modorral piszkálja a tüzet.
Ami már hamu és kiégett.
Faarc, hallgatás.
Nincs folytatás.
Tárgytalan.
