Súlyos hazugságok
Egy étkezdében egy férfi és egy nő,
Férfiak és nők között,
Hangjuk belevész a zsivalyba,
Morajlás óceánján tajtékok a szavak,
Mily feneketlen mély a hazugság!
Az erény súlyos vért,
Páncélban úszni mihaszna diadal,
Próbálkozz, mígnem valaki félreért
és azt hiszi, igazat szólsz.
És óvatosan edd a céklát akkor.
A megfelelni vágyás kemény diktátor.
Pofa kell a képmutatáshoz,
Mégis, pofátlanság árán jutsz el oda,
Hol nincsen juss és köztetek leltári asztal,
Irodai bútorzat tornyosul és beléptető
rendszerek gátolják meg a váratlant,
A történést, ami innentől fogva magánügy.
Civilruhának jut szekrény, de hova akaszd
A keresést, a munkaruha zsebébe a szív,
Becsempészve egy étkezdébe és dudor, mely
Árulkodó, csöng az a k mobil, van sürgősebb,
Mint az idő, hazudtam, hazudtál, hazudtunk,
De nem indokolt a közös többes.
