Vita
Röpült a Sportszelet
A feneketlen mélybe,
A féltve őrzött kincset
Egy vita heve hajította félre.
Íves röpte jelezte
A vérig sértettséget
meg-megpördült a dühtől,
gellert kapva zuhant alant.
" Ez a tied, csak te eheted meg!
Te és csak te egyedül, mert legyőzted a
kaptatót, senki csak te kaphatod!"
"Hagyjál már ezzel, osszuk el!"
"Nem érted?! Nekünk ez nem járhat!
Ez az utolsó csemege, méltatlanok
szájában nem olvadhat szét,
Csak a hős, azaz te érezheted ízét!"
"Ne hülyülj már, ti is feljöttetek!
Pedig azt hittem a szerpentinen
megdöglöttetek és egyedül kell
menjek tovább, se sport szelet,
Se sporttárs, se zarándokok,
Na osszuk szét, már úgy is olvad,
ha akarod én emelem először számhoz,
De egyedül meg nem eszem!"
"Én ezt úgy teszem eléd, ahogy
Antonius igaz gyöngyét helyezte
Cleopátra elé, jó te nem vagy nő,
de hős igen és nincs apelláta!"
"Szavazzunk, hogy megegyem-e?"
"Azt már nem! Megszavazta az élet!
A huszonőt kilomérenyi izzó aszfalt,
mely bennünket széjjel aszalt,
és semmi mást nem érdemlünk, mint
lássuk azt, ahogy elnyámnyogod,
a Velebitek egyetlen és utolsó sportszeletét,
S mi tartóztassuk magunk, mint Odusszeusz,
A lemondás árbócához kötve,
Csámcsogj, nyámnyogj ide fülünkbe,
S nehogy megkínálj, mert akkor
Megverlek, vagy sírni fogok, nem tudom."
"Te, én ezt unom, egy biztos,
Egyedül meg nem eszem!
Velebitek ide vagy oda, veletek
ilyet nem teszek, harapok elsőnek,
Legyen ez a kompromisszum!"
"Soha soha soha! áruló vagy!,
A legmagasztosabb pillanatokat
Gyalázod agyon, te, te te én agyonverlek!"
"Hééé, hülye zarándokok, ti min veszekedtek?"
" Nem akarja megenni, amit neki tartogattunk,
ha felérünk valaha és elutasító a magatartása!"
"Igen, mert attól mert toltátok, attól még
Ti is feljutottatok, sőt, nektek sokkal szarabb
volt, hát e csoki ugyanúgy dukál,
és bennem furcsa érzéseket indukál ez a tukma,
Szerintem, ez meghibbant a napon!"
"Igen, igen, meghibbantam és most levetem magam
Mint Ikarosz, mert ez a hülye nem érti mi a filia,
a herosz, a férfi erosz, és hogy ő az erős, a győző.
Igen, levetem magam, találkozunk egy ismeretlen dimenzióban!
Köszönöm, hogy eddig tűrtetek,
menjetek nélkülem, de elviszem a csokit
és odavetem, mint a Taigetoszról, utána magam,
áldozatul a nagy ismeretlennek!"
"Ő majd hálás lesz, nem úgy, mint te!
Megkínálom vele a csontvázakat,
S vele együtt a szakadéké leszek!
Mindent tönkre tettél! Ég veled!"
"Te menj utána, és inkább edd meg, mert leveti magát!"
"Megyek, rohanok, mondom, napszúrás, vagy a sok éretlen füge"
"Te nézd mit csinál az ürge, megállt a szakadék peremén!"
"Figyeled, előkapja és és a Nap felé elhajítja, mint egy pogány táltos"
Röpült a Sportszelet
A feneketlen mélybe,
A féltve őrzött kincset
Egy vita heve hajította félre.
Íves röpte jelezte
A vérig sértettséget
meg-megpördült a dühtől,
gellert kapva zuhant alant.
