Borítékolható konflkitusok
Magam előtt is tagadom,
hogy probléma lenne még szabadon,
Futkosva, megoldatlan,
Rendezetlenül, hidegen, hátamon.
Minden rendben, eltemettem,
borítékban feladtam ismeretlenbe,
Nincs problémám egy sem,
Sem konflkitusom, mi konflison
cibálna engem.
Nem, minden okés zsoké,
Meredek szembe a szemekkel,
Nem sütöm le, nincs mit tagadnom,
Nincs titkos bejáratom, mert
bedrótóztam a résem a kerítésen.
nincs fogás, nincs semmi eltérés,
Teljes a beolvadás az elveszés,
Semmi kilógás, lóláb behúzva,
Takaró takar, melyen nincs luk,
Vagy inkább egy ponyva,
Igaz szó lepedékkel szórva,
Belül meg a semmi üvölt,
felháborodva, de nem semmi,
semmi probléma nincs bent,
nyugalom, nem őrült meg az egó,
nincs belül lázadó gettó,
csupa csendőr fülem, szemem,
minden érzékszervem,
Rend van itt, rend, kérem!
Átvettem a parancsnokságot,
Hetente borotav szánt.
Alsót is váltok és még zoknit,
Sikerült megszokni.
Sikerült idomodnom,
Nem, nem én vagyok borítékolható,
keressenek másban,
Van itt még elég belekötni való,
De én nyugdíjba mentem.
És bejárok, nem kérdezek,
Úgy csinálok ahogy kell,
Ezt az egyet higgyék el.
Miért pont én az alkalmatlan?
Hiszen rajtam száz lakat van.
Hagyjanak már békén!
Ebből konflkitus lesz a végén!
De nem én kezdtem, hanem maguk!
Ömböli ökleként szorul a marok!
Én ölök és nem borítékolok.
